Az előzetes egyeztetéseket (2024. május, szeptember) követően, 2024 novembere óta tart a PE HTK és a Veszprém Vármegyei Pedagógiai Szakszolgálat közötti együttműködés. A hivatalos formába öntött együttműködési megállapodás határozatlan időtartamra szól. Tartalmát sokszínűség jellemzi. Az elmúlt szűk másfél évben részt vettünk/veszünk szakdolgozatok esetében témavezetésben, közös kutatásokban, a mérés-értékelési rendszer tökéletesítéséhez segítséget kaptunk. Rendszeresen biztosítunk lehetőséget hospitálásokra (elsősorban a szakértői bizottsági tevékenység keretén belül), vármegyei szakmai napunkon előadóként részt vettek a Pannon Egyetem HTK oktatói, illetve mi is ízelítőt adhattunk a tanító szakos hallgatóknak a Pedagógiai Szakszolgálatról műhelymunka formájában.
Az együttműködés során lehetőség nyílt záródolgozati témákat javasolni. Éltünk ezzel a lehetőséggel. A felvetett témák közül az óvodapedagógus szakon egyet meg is hirdettek, ami felkeltette az egyik hallgató érdeklődését: „Az alapozó mozgásterápia beépítése az óvodai nevelési programba, hatása a kognitív fejlődésre”. A témavezető a Pannon Egyetem HTK Testnevelési és Sport Intézetének igazgatója volt, a VVPSZ Várpalotai Tagintézményének igazgatója, Csaba Mercédesz és Szőke Veronika gyógypedagógus külső konzulensekként segítették a szakmai és módszertani megvalósulást.
A szakdolgozat célja az Alapozó Terápia módszerének bemutatása, valamint annak vizsgálata, hogy egyes mozgásos elemei beépíthetők-e az óvodai nevelés mindennapi gyakorlatába, és ez milyen hatással lehet a gyermekek kognitív fejlődésére. A dolgozat elméleti része áttekinti az óvodai nevelés jogszabályi alapjait, az óvodáskorú gyermek fejlődését, különösen a mozgásfejlődést, a mozgás és a kognitív képességek közötti összefüggéseket, végül különböző mozgásterápiákat mutat be, kiemelten az Alapozó Terápiát. A kutatás két fő hipotézist vizsgált. Az első hipotézis (H1) szerint az óvodapedagógusok többsége csak részben ismeri az Alapozó Terápiát, és kevesen rendelkeznek tapasztalattal annak alkalmazásában. A második hipotézis (H2) azt feltételezte, hogy az óvodapedagógusok Alapozó Terápiával kapcsolatos ismeretei szoros összefüggést mutatnak a módszer mindennapi nevelési gyakorlatba való beépíthetőségének megítélésével. A kutatás két módszerrel valósult meg. Az egyik egy leíró elemzés volt, amely bemutatta az „Ugróiskola” elnevezésű mesterprogramot és annak két éves eredményeit az Alapozó Terápia mozgásos elemeinek óvodai nevelésbe való integrálásáról. A másik módszer egy kérdőíves kutatás volt, amely az óvodapedagógusok ismereteit, tapasztalatait és véleményét mérte az Alapozó Terápiáról, és vizsgálta az óvodapedagógusok megítélését a módszer integrálhatóságáról, valamint a beépítést befolyásoló tényezőkről. Az eredmények szerint a pedagógusok többsége csupán alapszinten ismeri a módszert, és a mélyebb ismeretek megléte szoros kapcsolatban áll a módszer beépíthetőségének megítélésével.
A hallgatóval való közös munka dinamikus, gyümölcsöző volt. Magas színvonalú tudományos munka született.